A rózsaszín óvszer története

Egy szoros, négyzet alakú zacsiban lapult. Hosszú ideig. Aztán zötykölődött egy táska oldalzsebében, majd csönd lett körülötte. Hallgatózott. Egy fiú meg egy lány beszélgettek, a hangok átszűrődtek a táska vásznán, néha csilingelő nevetést hallott, néha csak néma csendet.

  Aztán mozgolódást érzékelt, a táskát mintha arrébb lökték volna. Suttogás és heves szuszogás hallatszott, szabályos hangok, szabályos időközönként. Érezte, eljött az ő ideje, Rövid életének egyetlen célja és haszna bele volt kódolva műanyag genetikájába. Valahol, kaucsuk zsigereiben érezte, hogy meg fog történni. Nem tévedett. Előkotorászták a táskából. A következő pillanat pedig a szabadulásé volt. A zacsi sarkát foggal letépték, és Ő érezte a levegőt, az oxigént. Az apró lyukon könnyedén ki lehetett húzni sikamlós testét. Meleg ujjak bíbelődtek vele, aztán hozzáértően megfogták a feje búbját, és Ő, mint egy testreálló ruhaköltemény rászorult a hímvesszőre. Boldog volt. Végre kiszabadult a szoros, sötét hálózsákból, és beteljesítheti sorsát, behódolhat Aphroditénak és Érosznak.

 Tudta, hogy most kellemes meleg kell, hogy következzen. Nem kellett sokat várni, lassan, a feje búbjától lefele szinte forró sötétség vette körül. Aztán újra felemelkedett, majd ráereszkedett. Nagyon jól érezte magát, szinte mosolygott, bár eléggé szorult odabent. A tempó hol gyors volt, hol meg lassú. Amikor éppen a szabadban volt, és nem nyelte el a meleg lyuk, hangokat hallott. Nyögés és szuszogás volt.

Majd megfordult vele a világ, már más szögből közeledett és távolodott a barlang. Faltörő kosként ostromolta a hüvelyt.

  Hirtelen felgyorsult minden, mélyebben és erőteljesebben hatolt be, amikor egyszercsak megtelt a sapkája meleg folyadékkal. Elfáradt. Kemény ez a munka, megvisel akárkit. Még egy ideig elidőzhetett a mozgó, lüktető barlangban, majd kivették. Lekerült az immár puhább, kiszolgált és nyugodtabb hímtagról.

  Hát ez is megvolt, gondolta magában. Sikerült, véghezvitte azt, ami neki volt megírva. Elhajították. Kissé hűvös levegőt érzékelt, hajnali fény ömlött a testére. Nem volt messze a pártól, még hallott néhány szót.

- Jó volt? -kérdezte a lány.

- Neked jó volt?

- Én kérdeztem előbb. -akaratoskodott.

- Nekem jó volt.

- Nekem is. - hallatszott a lány nyugodt hangja.

- Tudod, ez volt az első rózsaszín óvszerem. - mondta fiú, és mindketten nevettek. 

Emlékek, álmok. Találkozások és Csók, szenvedélyes csók, az ám.
Felébredtem tudod?  Valahol, zavart világom egy poros sarkában, annyi idő után megmaradt. Megmaradt a pillanat materialitása. Megmaradt az ajkad nedvességének érintése.
Tudod, felébredtem... Vagy lehet, hogy még mindig alszom.

Hol? Hol tároljuk ezeket a nyomorult, emberi élményeket? Hol konzerváljuk őket örökkévalókká? Miért maradt a tudatban, miért bújik ki, még álmunkban is?
Nem vizuális volt. Az esemény nehéz emléke fonott át a párnák között. Az a néhány, felfoghatatlan pillanat valamiért, valahogyan újra megélte önmagát.
Tudod, nem szerettelek. Tudod, nem éltünk át semmit, amit mással még nem tapasztaltam. Mégis felébredtem. Tudod?
Volt valami mégis akkor. Talán az a csöppnyi kronológiadarab. Vagy a tér csapott be, és azért csattant a csók, hogy valahol újraszülethessen.
Pedig felébredtem... ÉRTED?!