Vibrál a néma tér,
Égő álmok,
Szomjas hallgatások
Sárga füstje zenél.
Mégis, ha értelmes a magány,
Szürke limlomok között,
Ott áll valaki mindenek fölött.
Fénye átsiklik a szobán.
Kényes, eső ízű emlék
Vagy bűnös isten,
Tudom, őt szerettem,
Ma már színházi kellék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése