Apró tudathasadások

Apró tudathasadások. Rendszertelen ívben és irányzatokban, mint a futótűz, szalad az információ.

Idegpályákon halad végig, lázasan rohan és végül megszületik a felismerés. Elér a tudatomig az elmélet, amely tele van ellentétekkel, mégis összefüggő, kiaknázhatatlan, de szabályos egészet alkot. Él. Élek.

Az ellentmondások tökéletes rendszertelenségében vagyunk. Amikor vonz és taszít egyszerre a vágy, suttog és üvölt az akarat a mentális testben.

Egy középkori nyújtópadon érzem magam, haláltusákban vonaglok, a két pólus egyszerre és azonos erővel húz maga felé. Haldoklom.

A tudatom ellenkezik mindenféle misztériummal, mégis megfejthetetlen vagyok, mint mindenki más. Pszihózis. Apró tudathasadások.

Én vagyok én, olyan, mint amilyennek mások látnak és ismernek, de a bennem tomboló elméletek tiltakoznak ezellen. Nem is ilyen vagyok. Nem is vagyok, csak létezem.

Próbálok szabadulni a nyújtópadról, de az inaim elszakadtak, végtagjaim használhatatlanná váltak. Már nem élek. Csak létezem. Létezni sem akarok.

Ezer irányban fut végig a hasadás... Hatalmas tudathasadások. Haldoklom.

Méreg

Tudod, távolodnak a lángok,
S hozzám szólnak mind a fények.
A hátam mögött régmúlt dallamok,
Előttem idegen tükörképek.

Méreg a kezemben, méreg az asztalon,
Sötétkék árnyék vetül a falakra,
Poros emlékek és viasz az arcomon
Szerelmeim teste mind belevarrva.

Tudod, távolodnak a lángok,
S te vagy az, aki mindent megtehet,
Miattad élek és miattad fázok,
Elloptad az időt, ami eddig égetett.