Bíborpercek

Akkor történt, egy helyen,
Amikor szavam nem maradt,
Akkor jött a szerelem,
Egy alkonyvörös fa alatt.

Némán hullott le a virág,
Fiatalon leszakadt,
S én nem vártam csodát,
Egy alkonyvörös fa alatt.

Megszerettem, elképzeltem
Bársonyszirma símogat,
Ott, akkor az övé lettem,
Egy alkonyvörös fa alatt.

Hadd hallja meg a világ,
Hogy nem kaptam szavakat,
Úgy elbűvölt az a virág,
Egy alkonyvörös fa alatt.

Tiltott nász volt a miénk,
Mert e szerelem meghalhat,
Gyorsan szállt a Vég felénk,
Egy alkonyvörös fa alatt.

Megírtam a gyászbeszédet,
Otthagytam csókon csüngő ajkamat,
És kis virágom, emlékedet,
Az alkonyvörös fa alatt.

Perspektíva

Sikolt most a kikelet.
Suhan át ezernyi év felett...
Elhozta terhes gondjait,
És ífjú, hazug napjait.
Feledve mézet, s álmokat,
megsárgult sors-lapokat,
Ide zuhant zöldet hozni,
Virágokkal megátkozni.
Elvenni mindent, mi örök,
De tavaly elszállt, megszökött...
Higgyek neked Tavasz?
Higgyem el mit mondasz?
Mert tavaly megmérgeztél,
Elismerem, akkor legyőztél.
S most harcolok veled,
Bevetek mindent ellened...
Tudom én mit akarsz tenni,
A szívemet fogod megint elvenni.