Kétség

Történetek és történések kavarognak a fejemben. Nem tudom eldönteni, hogy üresnek lenni jó, vagy inkább roskadozni az érzelmek alatt.

Gondolkodtam, szinte mást sem csinálok. Felkelek, kávézok, reggelizek, és fekszem vissza. Fejfájás, hányiger.

Elvesztettem önmagamat. Nem tudom kezelni a helyzeteket, csak sodródok és teljesülnek az álmaim. Nincsen igaz személyiségem. Ha van is, nemtudom melyik az az ezer közül. Elvesztettem a fejemet, de legfőképpen a lelkemet. Mégis néha belémnyilall valami váratlanul. Halál. Vagy stagnálás.

Lehet, hogy kicsit tényleg meghaltam. Egy részem céltalanul kering az éterben.

Megoldatlanul hevernek elöttem az ügyek, kibogozatlanul, szétdobigálva bennső szobáim padlóján.

Kétség.

Unalom. Unok élni, táncolni, szeretni, veszekedni, mosolyogni, kábulni, szeretkezni. Pedig csak ezek vonják el a figyelmemet a környezetemről. 

Minden aktív életforma  untat, undorít. Legszívesebben kihánynám magamból a múltat. És a jövőt is.

Vigyázz mit kívánsz. Mert egyszerre jött minden, besokalltam, tarthatatlan ez az állapot. 

Kimászni meg minek? 

Ha az tart életben, ami megöl, akkor mi a megoldás?

Attól rohadok el, ami megszült, ami kialakított, amitől boldog vagyok.

Hálás, vagy hálátlan?

Néha jó úgy hagyni mindent, ahogy van, mert megvan a saját rendeltetése. 

Irányítani, vagy hagyni széthullani, hogy a darabok elguruljanak a földön, ezer színes csíkot húzva maguk után? 

Mintha a koporsóban kezdődne az élet. A halálba születünk bele. Bentről csakis kifelé vezet út. Fentről meg csak leesni lehet. Le, a mélybe, az anyaméhbe vissza. Anyamély. 

Kalapáccsal zúzni szét az álmokat. Álomtörő kalapáccsal. 

A millió ösvény közül egyet választani, méltósággal végigmenni rajta, miközben lassan repednek meg a csontjaim. Hajlik a gerincem, szakadnak az inak, spriccel a vér szanaszét a virágokra.

Mocskot hagyni magunk után, utánzatokat, romlott géneket. Ártani mindennek, mégis életet hozni létre újra meg újra.

Keserűség, mégis mosolygok.

Szabadság ott, ahol rácsok között élek. Szépség ott, ahol dominál a groteszk, fekete humor.

Egyedül lenni az emberek között. Magány a társaságban, üresség ott, ahol mindenki megtölt. Szívnek szívet.

Morál: SEMMI.

Sehol semmi....