Acélkék

Reggel málnát evett a kezemből. Ugyanis, amikor ébredeztünk még mocorogtunk kicsit, aztán kilopakodtam, és szedtem málnát. Ledőltem mellé az ágyra, és hatalmas, acélkék szemébe néztem. Mosolygott, amikor meglátta az apró gyümölcsöt a markomban. Nem tudom mi lehetett ebben a reggelben. Pedig cigarettaszag volt a kis kertházban, a lepedőnk a földön hevert, nem találtam a ruháimat. Mégis, mintha egy, nagy egész mosollyal kezdődött volna.

Pedig az este még, csak egy cigarettára ugrottunk ki a tömbház elé.