2012. július 31., kedd

Öt

#1. A buli jó volt, alkohol hatásos. Mindenem a zenére hangolódott, táncoltam becsukott szemmel. Ott voltak pár méterre. A srác magas volt, a fülei kissé elállóak, vastag fekete szemöldökei alatt fénylettek zöldes árnyalatú szemei. Magas volt és szép mosolyán megakadt a szemem. Táncoltunk, elvesztünk az ölelésben. A csók akkor nem maradt meg...Aztán a medence szélén ölelt át, kacér pillantása a fürdőruhám pántján időzött. Másnap megcsókolt. Vadul tépte az ajkaimat, lebegtünk a vízben, átfogta a derekam és szorosan húzott magához.

#2. Szólt, hogy jön. Tudtam, hogy itt lesz. Este találkoztunk. Nem néztem rá, csak a fogaim között mormogtam egy köszönést. Aztán kiszálltam a vízből, csorgott rólam a klóros víz. Azt mondta hiányoztam, beszélnünk kell. Leültünk a medence szélére. Szerelem volt valamikor, aztán már ragaszkodás. Volt valakije és soha nem csalatkozik. Azt mondta rosszul esik neki, hogy nem csókolhat. Csak a szíve csalatkozott, csak a lelke ért az enyémhez, az ajkai nem. Hajnalban buszra szálltunk Kolozsvárra. Egész nap vele voltam, fogtam a kezét, csodálhattam dús haját. Azt mondta szeret.

#3. Még éltek az emlékek. Az a 9 hónap nem veszett el, bennünk élt, kavargott és néha felvillantotta képeit. A motor mellett süvített a szél, belekapott a hajamba. Jó volt átfogni a derekát, éreztem a kockákat a hasán. Láttam az égszínkék szempárban a szerelmet és a bánatot is. Elmondta, hogy még van valami, sajnálja, de van még. Azt mondta szeret.

#4. Este ébredtem, odakint már sötét volt. Szóltak, hogy a városban van. Siettem a kocsmába, és Ő ott ült. Söröztünk hajnalig. Akkor felmásztunk a kazánháztetőre. A napfelkelte hallotta, ahogy megkér, hogy legyek az övé, menjek vele, szökjünk meg és legyünk boldogok. Bánta, hogy elment és itt hagyott. Azt mondta szeret.

#5. A lány részeg volt. A lány szabad volt és őrült. A lány őrülten csókolt, őrülten ért hozzám. Ajkai rózsaillatúak voltak, szemei ravaszak. Másfél napot töltöttünk együtt, aztán kiraktam a házból. Az éjszaka nem hagyott nyugodni, pezsgett a vérünk, pezsgett a levegőben a szenvedély. Véresre harapott, fájt mindenem. Azt mondta szeret.






             Nos, az elmúlt napok eseménydúsak voltak. Mintha csak tavasz lenne és bizsergés. Mintha nem szabadna álmodnom. Nem teszem, legyetek boldogak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése