Nehéz a toll,
Porlik a papír,
Minden szó bűnös,
Minden sor szatír.
A vers csupán elő tetem,
Strófák templomában,
Halott érzelem.
.jpg)
Én, akit hús és vér ihletett,
El merném égetni
Álmodott mérgedet.
Te, Vers, kit rímek ostora sebez,
Hát mi a szűz múzsa, ha nem ez?
Hát mi a színház,
Vagy Picasso ecsete?
Miért remegett Platón keze?
Kinek énekelt Orpheus?
Mit ígér ezer alvilági szólam?
Hallgasd meg imám, te pogány isten,
S vedd le kezedet rólam.
Ha rajtam hagyod is még,
Ne tedd ezt velem,
Hazudsz, mert nincsen
Érték és kegyelem.
Törd össze tollam,
Dobj elém csontokat,
Csak ne húzd meg
A vészharangokat.
Ne tudjam mi van itt,
Ne írjak, ha nincs miről,
Mert hátbatámad a jovő,
Nem elölről.
Vagy adj szebb napokat,
Tintámhoz meg selyemlapokat,
Mosolyt adj,
Hogy írjam le a vágyakat,
Ne lássak többé
Letépett szárnyakat.
Itt vagyok, Felség,
Csak Én, meztelen,
Térdre borulva kérlek:
Rendelkezz velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése