Előtte.

Köd van. Fojtó némaság.
Szendergő patakok moraja.
Ismerős illatok, por és homok.
Mintha hajnal hasadna.
Talán szédül a hegy is,
Mintha kába sasok
szállnának köré glóriát, 
Látok fényeket,
Árnyékok rebbennek,
Képek lebegnek odaát.
Túl az arcokon,
A világon innen,
Sápadt arcokban lebeg a kéj.
A padlón hamu,
Az ágyon szégyen,
A szememből csöpög a vér.