Fertő, a tiéd.

Ennyi maradt már, szakadt kapcsolat,
Porba varrt emlék, fekélyes gondolat,
Hogy szájzáram nem viseled már,
amiben burjánzik hitem
és néhány elhasznált fénysugár.
Majd segít a gyógyszer,
s a ráivott wiskey,
A kocsmaszagból majd a kidobó visz ki.
s lehet eltöri az orrod, ahogyan én az álmaid,
s nem leszel szánalmas most
bénán állva itt.
Nem leszel gyerek végre,
Nem esel majd elöttem térdre.
s tudni fogod, hogy nincsen
és nem is lesz soha világbéke.
Sarokba hányod megemésztett rangod,
s soha nem húzod meg a csorba vészharangot.