2013. április 8., hétfő

Megint


    Meg sem lepődtem mikor belépett a szobába, már ideje volt egy újabb látogatásnak. Leült az én forgószékembe és levette magassarkú szandálját. Megsúrolta lábfejeit és rám nézett.   Megkínáltam jegeskávéval, de azt mondta, hogy így is túl van pörögve, nem kell neki koffein. Én vállat vontam és belekortyoltam a poharamba.   Azt mondta, hogy meghalt valami távoli rokona, de nem megy el a temetésre, mert depresszív hangulatban van. Nem lepődtem meg, mindig furcsán szokott viselkedni.   Még motyogott valamit az egyik egyetemi professzorról, meg, hogy a hétvégére meghívták egyelőadásra de oda sem megy el.Inkább magához beszélt, mint hozzám.   Aztán kölcsönkérte az egyik könyvemet és elhadarta, hogy ő siet és mennie kell. Nem mondtam semmit, úgyhogy felrángatta szandálját, majd az ajtó felé indult.Mikor kinyitottam neki, megszólalt a telefonja. A lépcsőházból még behallatszottak visszhangzó szavai:-Halló, itt Péter...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése